A trükkös gáz

Gasztro-interaktív tárlat a szódáról

A szénsav trükkös gáz, nem könnyű előállítani – magyarázta Dancsi Lajos, a Magyar Ipari Gázszövetség elnöke a közelmúltban megnyílt szódatörténeti kiállításon. A Magyar Olajipari Múzeumban augusztus elsejéig látogatható „A szódavíz, egy magyar kultuszital“ című vándorkiállítás, mely a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumból indult országos körútra. Zalaegerszeg a tizenegyedik állomás.

A szén-dioxidot karbonátok hevítése során fedezték fel, s a 19-20. század fordulóján tíz szénsavgyár is működött az országban. A szikvízgyártás (vagyis a szódavízgyártás) Jedlik Ányos nevéhez fűződik, aki az 1800-as évek közepére megalapozta a hazai szikvízipar máig tartó történetét. A két ipari tevékenység e ponton összekapcsolódik, hiszen a szénsavgyártás a szódagyártás történetét is végigkíséri.
Ahogy Deák László, az Országos Szikvízkészítő Ipartestület örökös elnöke mondta: a szakma ma is él és virágzik, persze az előállítás és palackozás sokat változott az évszázadok alatt.

Az Olajipari Múzeum kiállításán mindezt nyomon követhetjük, a felfedezéstől kezdve, a szabadalmakon, korabeli gépeken, valamint a szóda képzőművészetre gyakorolt hatásán át egészen a különféle szódásszifonokig. Ez utóbbiak jelentik tulajdonképpen a tárlat fő motívumát. Páratlan színű (kék, zöld, piros, átlátszó) és díszítésű szifonokat láthatunk a korabeli időkből.

 Az üvegek egy része az Olajipari Múzeum saját gyűjteményéből való, többségüket azonban egy szegedi magángyűjtő, Bánffi István bocsátotta a múzeumok rendelkezésére.
A palackokban ott rejlik a történelem, hiszen a szódásüvegek ott voltak mindenhol: vendéglőkben, otthonokban, betegágyaknál. Akkoriban még a szódás hordta lovas kocsijával a frissítő italt, később házilag készült a „patronos“ szódavíz a fém szifonokban, ma emellett újra dívik a készszódavíz-vásárlás, de a palack közben műanyag lett.

A kiállításon Dancsi Lajostól azt is megtudtuk, hogy szénsavivó ország vagyunk; évente 50 ezer tonna szénsav fogy el, a szódát, ásványvizet és a szénsavas üdítőket is beleszámítva. A szén-dioxid így nemzeti kincs, az ásványvagyon 6-7 százalékát teszi ki. Amíg az ásvány tiszta, tiszta a víz is. Hogy ez így legyen, a szén-dioxid-gyártásnál 28 komponenst mérnek, hogy minőségi „anyag“ kerüljön a fogyasztóhoz.

A tárlaton ezt ki is lehet próbálni, hiszen a kiállítás – ahogy Kiss Imre, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója fogalmazott – gasztro-interaktív: a végén jár egy pohár friss szódavíz. A kultuszital ugyanis a magyarok mindennapi életében legalább olyan fontos, mint a kenyér és a tej.