Nem lehet csak a testtel foglalkozni!

A csúcs csontkovácsolás csodáiról

– Fél évtizeddel ezelőtt a Géczy Gábor nevével fémjelzett, egyéves, magyar népi gyógyászképzést befejezve, Keszthelyen szereztem elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot. Azóta érzem, hogy minél többet tanulok, annál kevesebb az, amit tudok.  Nem egy „piacorientált” természetgyógyász oktatást kaptam, hanem egy kisebb közösségekben, biztos gyakorlati tudással rendelkező, teljességben gondolkodó segítőt képeztek belőlem. Az élet teljes szakaszára, a születéstől a halálig, minden élethelyzetre kínáltak elméleti és gyakorlati tudást, így jómagam is a test-lélek-szellem szintjén kezelek minden hozzám fordulót. Igyekszek tükröt tartani a bennem bízónak, hogy maga lássa meg, mi az oka az ő bajának, és rá próbálom vezetni a kliensemet, hogy hol, miben hibázott.

– Mitől jó egy csontkovács?

– A kimozgatás szinte másodlagos, az ember a lényeg, a maga összetettségében. A csontokra és ízületekre történő közvetlen mozdulatok segítségével el lehet érni, hogy egy-egy eltévedt csont oda kerüljön, ahol annak helye van. Az orvoslástól messze állok, az anatómiai ismereteim sem professzionálisak, de a meg és átmozgatott testtájék javításában sikereim vannak. A jó pap is holtig tanul, én is hiszek a folyamatos tanulás értékében és igyekszem állandóan fejleszteni a képességeimet. Már a szeretetteljes érintés is csodákra képes. Mielőtt meggyógyítasz valakit, kérdezd meg tőle, hogy hajlandó-e feladni, elengedni azokat a dolgokat, amik megbetegítették őt, tanácsolja egy ókori bölcs filozófus. Tartós siker annál lesz, aki a régi énjét, az avítt elképzeléseit, a mérgét, a dühét, a haragját képes letenni. Akár végérvényesen. A sikerek és eredmények ellenére nem tartom többre magam egyik gyógyítással foglalkozó szaktársamnál sem. A csontkovácsolással lehet ártani is, de az elmúlt fél évtizedben erre esetemben nem volt még példa. Csak annyit és úgy mozdítok, húzok, rántok, amennyit a test és lélek megenged. Akad olyan, aki mindenképpen megmozgattatná azt a testtájékát, amit nem lehet, de ez nagyon fájdalmas. Olyan is van, aki túlsimogatást igényel a határozottság helyett, ám ez pedig hatástalan. Tapasztalataim szerint: az arany középút a helyes és követendő.

- Hogyan próbálja legyőzni az Önhöz fordulók betegségét?

- Nem lehet csak a testtel foglalkozni. Aki boldogan, szeretettel, hitében megerősödve éli a mindennapjait, azt elkerüli a betegség. A betegség a barátunk, aki „apró pofonokkal” arra figyelmeztet, hogy valamit helytelenül csinálunk. A fájdalom megjelenésének helye persze összefüggésben van a lelki háttérrel. Sokszor a csípőcsont elmozdulásából adódnak test szinten a legnagyobb nyak, váll, hát gondok. Ha valakinek a válla fáj, attól még lehet, hogy a derekát kell rendbe tenni. Az emberek a vállukon cipelik a terheket, ha ezt képtelenek letenni, akkor én hiába csinálok bármit is. Birtoklom azt a tudást, hogy az ember adott testrésze, testtájéka milyen betegséggel lehet összefüggésben. Az általam II-es szinten is kitanult Yumeiho masszázs elsődleges célja a vázszerkezeti egyensúly és szimmetria visszaállítása, a harmonikus energia- és vérkeringés megteremtése, az öngyógyító erők serkentése valamint az izmok lazítása-nyújtása. A sok masszázsforma között éppen erre esett a választásom, mert az nem csak a tünettel, hanem elsősorban az azt kiváltó ok megszüntetésével foglalkozik.

– Mit tart fontosnak a munkájában?

– A hungarikumnak számító magyar népi gyógymódok megismerésén túl fontos a magyar történelem, irodalom, néptánc, zene és jelképvilág ismerete. Ükanyáink és a felmenőink gyógyítói tudása élő és hatásos mind a mai napig. Nem vagyok orvosellenes, csak gyógyszerellenes. A fitoterapeutaként végzett feleségemmel tudjuk, hogy fűben, fában, növényben valóban orvosság lakozik. Önzetlen segítséggel, az önkéntességet vállalva olyan mintaértékű életet kell éljek apa, család, munkatárs, barát, ismerős, társadalom szinten is, ami példa lehet mások számára. A Gyöngy Alapítvány Hidason is szervez öngyógyító napokat, amin szeretnék ott lenni.