Fuvola helyett ceruzával

„A rajz a festészet lelkiismerete” – kezdte kollégája rajzművészetének méltatását Sólyom Sándor grafikus. „Képein meghatározó szerepük van a színeknek, a millió égretörő, párhuzamos vonalvezetés pedig végtelen harmóniát tükröz” – jellemezte Bálványos István ceruzával készített alkotásait hozzátéve, hogy azok csodálatos nyugalmat, megbékélést árasztanak.

Bálványos István 1942-ben született ugyanazon a napon, mint anno az édesapja és nagyapja is. Dolgozott hangtechnikusként, újságíróként és újságkihordóként. Belgiumban zenei tanulmányokat folytatott és ott is diplomázott, majd rendszeresen koncertezett. A mai napig büszke rá, hogy Cziffra Györggyel is együtt játszhatott fuvolán. A fuvolát csak akkor cserélte ceruzára, amikor részlegesen lebénult.

Mint mondta, amikor első rajzait megmutatta a barátainak, reakciójuk a következő volt: „Te! Hogy ezek milyen jó keretek!” Harminc év után jött haza Magyarországra, azóta Kaposszerdahelyen él és alkot. Fuvolamuzsikája és rajzai egyaránt tükrözik Tamási Áron által megfogalmazott művészi hitvallását: „Egyedül a jó, a szép alkalmas arra, hogy erőt vegyen a mulandóságon.”