Cumi a középkori WC-ből

Előadás a Fő téri leletanyagból

Itt helyezkedik el az országos viszonylatban is értékesnek számító ferences templom, ezért is áll régészeti védettség alatt a terület. A tér amúgy mindig is térként funkcionált, hiszen ez volt a város vásártere.

Az ásatások során a régészek a 7000 évvel ezelőtti település nyomait is megtalálták - folytatta Havasi Bálint. Mivel azonban az újabb korszakok települései folyamatosan elpusztították az őskori nyomokat, így főleg római kori, Árpád-kori és későközépkori emlékek kerültek elő. Találtak ugyanakkor őskori - késő neolit kori - hulladékgödröt is. Hogy kik éltek a mai Keszthely területén akkoriban, nem lehet megmondani, hiszen írásos emlék nem lévén, nem tudják, hogy ezek a népcsoportok hogyan nevezték magukat. A régészettudomány ezért egy-egy díszítésmód, vagy edényforma alapján nevezte el az egyes népcsoportokat, vagy kultúrákat. A Fő tér alatt az úgynevezett lengyeli-kultúra emlékei kerültek elő. Ezen belül is az egyik legfontosabb lelet egy őskori bálvány, vagyis idol (rituális céllal készült agyagszobrocska), aminek a lábát találták meg. Az idolok általában töredékesen kerülnek elő, ami arra enged következtetni, hogy készítés után nem sokkal valamilyen ok miatt (elvesztette rituális funkcióját) széttörték, megsemmisítették őket.

Cumi a WC-ből

A keszthelyi múzeum igazgatója beszélt a római kori leletekről is. Mint mondta, több épített emlék is van ebből a korszakból. Megtalálták többek között a korbeli villát (értsd: majorságot) kerítő falat, valamint egy beomlott római tető maradványait (tegulák), és padlófűtés nyomait, ami a villa központi épülete lehetett.

Vándor László az előadás második felében a Fő tér 16-17. századi történetéről, s az e korból előkerült emlékekről szólt. Az egykori kolostor - későbbi vár - területéről számos érdekesség jött a felszínre. Előkerültek például a 17. századi erődítés alapfalai, a négyzet alapú torony maradványa, valamint a 3. sarokbástya körítőfala. Ez utóbbi létezéséről a korabeli alaprajzok alapján eddig is tudtak, ám csak most sikerül feltárni. Ráleltek a későközépkori várárokra és a délnyugati sarokbástya maradványára is, mely alatt középkori mészégető kemencét is találtak.

Az egyik legizgalmasabb és egyben legviccesebb régészeti eredmény, hogy meglett a vár latrinája, mely eredetileg amolyan "pottyantós" WC volt, 2-3 ülőhellyel egymás mellett. Az 1600-as években aztán emeletet építettek rá, majd a 18. században a szerzetesek modernizálták, s "kifolyós" illemhelyet alakítottak ki; a "végtermék" pedig a várárokba folyt, ami akkor természetesnek számított. Mint ahogyan az is, hogy amit az ott élők fölöslegesnek ítéltek, s kidobásra szántak, szintén a latrinába landolt. A legszebb töredékek így tulajdonképpen a WC-ből kerültek elő: sótartó 1625-ből, itáliai típusú díszkorsók (majolikák), régi cumisüveg és bili a 17. századból. Ezen kívül számos konyhai eszköz, csavartnyakú üveg, díszserleg talptöredéke, kályhacsempe és egy titokzatos lelet: egy plomba, benne címerrel. Vándor László ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az angol posztókat zárták le ilyen plombákkal, s mivel a katonák minőségi posztóban kapták a zsoldjukat, így ennek egy címeres "zárjegyét" találták meg tulajdonképpen.

Díszkorsók (majolika) is előkerültek

A latrinából előkerült leletek iránt a Magyar Nemzeti Múzeum is érdeklődik, előfordulhat, hogy a gazdag leletanyag a fővárosban bemutatásra kerül.