Amikor a legfőbb cél a férjhezmenés volt

 Kultúrflipper a Büszkeség és balítélet című regényről

Kultúrflipper című programsorozatukban különféle popkulturális jelenségeket, irodalmi műveket boncolgatnak. Közelebbről megvizsgálva egy téma társadalomtörténeti, művészeti, vagy irodalomtörténeti hátterét. Az elmúlt években többször foglalkoztak a Könyves Magazin oldalon (és annak podcast adásaiban) Jane Austen regényeivel; ebből „nőtte ki” magát a „Büszkeség és balítélet” társadalmi hátterét elemző játékos, interaktív est.

Ruff Orsolya és Szeder Kata, vagyis a Kultúrflipper a Deák-könyvtárban

Mint mesélték, egy-egy mű kapcsán ők maguk is szeretnek rácsodálkozni összefüggésekre, de az is jó érzés, amikor sikerül megfejteni és megérteni a szövegekben rejlő szimbolikákat, vagy az elsőre észrevétlennek tűnő üzeneteket. Ehhez persze nagyon sokszor el kellett olvasniuk a regényt, ami még többszöri újraolvasás után is tartogat meglepetést számukra.

Estjeiken kiemelten foglalkoznak a nők társadalmi helyzetével; bemutatva, hogy egy adott történelmi korszakban milyen lehetőségei voltak egy lánynak, ha biztos jövőt szeretett volna magának. Egyáltalán volt-e beleszólása sorsa alakulásába, vagy a család döntött mindenről. A Büszkeség és balítélet kultúrtörténeti hátterét vizsgálva többek között arról meséltek, hogy a régenskorszakban a felsőbb társadalmi osztályok esetében milyen szabályai voltak az ismerkedésnek, az udvarlásnak, a házasságkötésnek. Ki számított jó partinak és ki nem. Elegendő volt-e ha valaki előkelő családból származott, vagy más is kellett ahhoz, hogy a lányokat a lehető legjobban sikerüljön férjhez adni. Mint elhangzott: ebben a korban a lányok célja egyértelműen a férjhezmenés volt, de ennek szigorú szabályai voltak. A regényben szereplő Bennet család esetében például öt leánygyermeket kellett kiházasítani, ami egyenlő volt a katasztrófával, vagy legalább is az anyagi csőddel.

Forrás: Könyves Magazin

Se szerelmi házasság, se szexuális felvilágosítás

A fiatal lányoknak a bálokon volt esélyük ismerkedni, ám ez elég költséges dolog volt. Az első báloknak pedig – amikor az összes először bálozó lány fehér ruhában vonult fel a „piacon” – óriási szerepe volt. Annál is inkább, mert legkésőbb a harmadik bál után illett férjet találni, különben szégyenszemre a „vénlányok” sorába került a hölgy, fiatal kora ellenére. Egy nőnek ekkoriban 27 évesen „lejárt a szavatossága”, vagyis ha addig nem talált kérőre, ennek esélye napról napra csökkent. 

Austen regényeiből az is kiderül, hogy a nők tőkéje a társadalmi rang, a szépség, vagy az anyagi helyzet (hozomány) volt. Ha valaki egyiket sem birtokolta, nehezen talált jó férjet. Persze emellett elvárták a műveltséget, az illemtudó viselkedést, az erkölcsi tisztaságot. Szerelmi házasság ritkán volt, a lányok nem részesültek szexuális felvilágosításban sem, így nem igazán tudták mi történik velük a nászéjszakán. (Praktikus tanács: „Dőlj hátra, és gondolj Angliára!”)

Ruff Orsolya, Tóth Renáta könyvtárigazgató és Szeder Kata

Ruff Orsolya és Szeder Kata nemcsak Austen műveivel foglalkozik a Kultúrflipper sorozatban, hanem például Agatha Christie vagy éppen a Szex és New York világával is. A tervek szerint ősszel ezekkel a témákkal még visszatérnek Zalaegerszegre.