Táncháztalálkozó viselet kiállítással

Különbséget kell tenni a hétköznapi, az ünnepi viselet, valamint napjaink színpadi viselete között

A Zalai Táncegyüttes szervezésében Zalaegerszeg (Városi Hangverseny- és Kiállítóterem) is egyike volt a bekapcsolódó településeknek. Az országos Táncház Egyesület programjához idomulva szerveztük meg a napot.

- Szándékosan egy belvárosi helyszínre, mert célunk az, hogy rendszeresek legyenek a táncházak, olyan helyszínen, ami könnyen megközelíthető. Ehhez a hangversenyterem ideális – mondta Kósa Ruben, a Zalai Táncegyüttes művészeti vezetője. – Újításként megjelent a táncfilm műfaj, mely vetített táncklip válogatás. Valamint Vas megyéből érkezett Hámori Sándor népviseletgyűjtő, aki kétóránként kalauzolta is a látogatókat az emeleti tárlaton. A viseletek, ahogy a táncok is, az egész Kárpát-medence területéről mutatnak ízelítőt – mondta Kósa Ruben, aki párjával Kósa-Kemes Laurával mezőségi táncokat tanított. Míg a házigazda egyesület korábbi kiemelkedő tagja, Hajdú Flórián (Gerlecz Nóra közreműködésével- képünkön) vajdaszentiványi táncokat tanított. A következő nagyobb táncházat pedig szeptemberre tervezik a szervezők. 

Hámori Sándor népviseletgyűjtő, táncos múltjából és a számára még egykor megtapasztalható vidéki életből hozta elhivatottságát. Ennek eredményeképpen ma már közel 4000 darabos gyűjteménnyel rendelkezik és a népi kultúra egyre szélesebb szegmensére lát rá érdeklődését kielégítve. A tárlatvezetése közvetlen hangnemű volt, nem misztifikálta túl az egyes viseletek kialakulását, viszont aprólékosan ismeri a ruházatok jellegzetességeit. Különbséget kell tenni a hétköznapi, „azt vették fel, ami vót” és az ünnepi viselet, valamint napjaink színpadi viselete között. Azt is tudomásul kell venni, hogy a viselet folyamatosan változik, és bár a közösségeknek megvolt a maga szabályrendszere a megjelenésre, apróbb változásokkal mégiscsak tágíthatók voltak a keretek, nem volt minden kőbe vésve. A gyűjtő elmondta, van olyan viselete, melyen háromszori hímzés látható, az idők haladtával az eredetileg szellős hímzést új mintával sűrítve újították meg.

Hámori Sándor még elmondta, a személyes élmények nyomán fordult a szakirodalom felé, mely nagyon gazdag Magyarországon. Megvannak a megszokott kiállító helyei is, túl nagy távolságra nem megy, mivel nagyon költséges a ruhák szállítása és megfelelő módon való kiállítása.