Felavatták a Kefekötő szobrot

Az új köztéri alkotás nagyjából arra a helyre került, ahol Gyula bácsi árulni szokta a portékáit. Az 1921-ben Zalaszántón született, majd a szombathelyi Vakok Intézetében tanult kefekötő és cirokseprű-készítő mesterről Farkas Ignác színművész emlékezett meg.

Elhangzott: már az 50-es években feltűnt a zalaszentgróti piacon, később pedig a zalaegerszegi piac állandó árusa és jellegzetes figurája lett. Annál is inkább, mert 1945-ben feleségével a megyeszékhelyre költözött. Hogy miért tartósak és értékesek portékái? Mert természetes anyagokból – főleg ló –és sertésszőrből, növényi rostból – készültek. Nem gyors elhasználódásra, lecserélésre, hanem hosszú távú használtra alkotta őket. Sok vevőnek az 50-60 éve vásárolt partvisa, keféje is megvan még.

A szoboravatón Balaicz Zoltán polgármester mondott köszöntőt, aki nemcsak a kefekötő munkásságát és emberségét, hanem a szobrot alkotó Szabolcs Péter művészetét is méltatta. Ahogy fogalmazott: Szabó Gyula alakja egyfajta jelképe a lokálpatriotizmusnak, a városhoz való kötődésnek, és ezt fejezi ki a most felavatott köztéri alkotás is. A zsánerszoborral örök emléket kíván állítani a város a mesternek. Ezzel egy történelmi sétány alakult ki a piac és a Mindszenty tér között, hiszen az újonnan elhelyezett szobrok (Kefekötő, Fiatalok, Vár makett) felvillantanak egy-egy epizódot a város múltjából.

Szabolcs Péter elmondta: neki könnyebb volt a szobrot megalkotni, mint Gyula bácsinak a különféle funkciójú, méretű és formájú keféket elkészíteni. Szabó Gyula egy volt közülünk, ő volt a város, így ebben az értelemben mi vagyunk a város – fogalmazott. Örül, hogy egyre több lélekkel teli, humánus és életet tisztelő köztéri alkotás létesül Zalaegerszegen. Reméli, hogy Gyula bácsi szobra is ebbe a sorba illeszkedik.

Az alkotást Szabó Gyula családja körében Vigh László országgyűlési képviselő, Balaicz Zoltán és Szabolcs Péter leplezték le.