Archivum
Az első "káder-ház” lakói
Első hallásra talán furcsán hangzik, hogy egy bérház anatómiájáról értekezik valaki. Ráadásul nem is az építmény statikai felépítéséről van szó, hanem sokkal inkább egy belső struktúráról; a lakókról. Káli Csaba történész, a Zala Megyei Levéltár igazgatóhelyettese néhány éve, Zalaegerszeg modern stílusú épületeit kutatva már vizsgálta a belvárosi Pontházat. Igaz, akkor még csak kívülről. Azóta viszont be is lépett az épületbe - bár csak képletesen - hiszen az 1949. novemberében átadott bérház első lakóit helyezte kutatása középpontjába.
A Pontház anatómiája
A történész „Egy bérház anatómiája: a zalaegerszegi Pontház” címmel tart majd előadást május 12-én szerdán, azon a levéltár által szervezett tudományos konferencián, melyet Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá nyilvánításának 125. évfordulójára rendeznek. A XVI. Egerszeg Fesztivál keretében szervezett szakmai napon 12 előadás hangzik majd el a város történetéről, összefoglalva az újabb kutatások eredményeit.
Káli Csabát arról kérdeztük, hogy várostörténeti szempontból miért érdekes megvizsgálni a Pontház első lakóit? A történész szerint leginkább azért, mert mint azt már korábban is sejteni lehetett, ez volt a város első, úgynevezett „káder-háza”. A sztereotípiák a kutatás során be is igazolódtak. Azaz 1949-ben, a belváros frekventált helyén felépülő új ház lakásait nem akárkik kapták meg. „1949. október 27-től lehetett a 16 lakásos épületbe költözni. Egy 1950-es választói névjegyzékből pontosan kiolvasható az akkori lakók névsora, születési ideje, és foglalkozása. Persze azt nem lehet kizárni, hogy az őszi beköltözés, és az 50-es névjegyzék között eltelt rövid időben nem történt cserélődés. Ám erre kicsi az esély.”
A kommunista hatalom sajátos működéséből adódóan azonban egy-két érdekesség kiolvasható ebből a társadalmi mikrokörnyezetből. Két lakás kivételével családok költöztek az épületbe, viszont csak egy gyermek (már az is húsz év körüli) lakott a házban. Általában elmondható, hogy a harmincegy lakó átlagéletkora 34 év volt. A legidősebb közülük dr. Albert Sándor, az OTI orvosa volt a maga 58 évével, aki feleségével lakott a házban. A nők jó része háztartásbeliként dolgozott, ami megfelelt a hagyományos családmodellnek.
A kutatásból kiderül, hogy a Pontház lakói foglalkozásukat tekintve erősen kötődtek a kommunista hatalomhoz, illetve annak valamely szervéhez, vagy az akkori párthoz, az MDP-hez. Így többek között honvédtisztek, MDP járási bizottságának tagja, megyei tanács különböző osztályainak vezetői, MDP megyei bizottságának osztályvezetője, népbolt pénztáros, DÉFOSZ megyei titkár és begyűjtési osztályvezető lakott a város első bérházában. „Első ránézésre van egy-két kakukktojás is” – folytatta Káli Csaba. „Palkó József például villanyszerelőként volt feltűntetve a névjegyzékben, de egy kis kutatómunka után kiderült, hogy ő volt az MDP megyei bizottságának egyik osztályvezetője”.
Siklósi Mihályné egyedülállóként szerepel a listán. A „magányos” hölgy azonban nem más, mint a város első női polgármestere, aki 1949 nyarától a tanácsok megalakulásáig látta el e tisztséget, majd a megyei tanács osztályvezetője, később elnökhelyettese lett. A klasszikus értelemben vett munkásosztályt mindössze egy vízvezeték szerelő képviselte. Horváth Aranka egyedülálló, 20 éves, zágrábi születésű, nemzeti vállalati pénztárkezelőt pedig nem sikerült még részletesebben beazonosítani. Talán ő lakott a házmesterlakásban.
További kutatást igényel majd, hogy a Pontház meddig töltötte be a káder-ház szerepet. A történész szerint ez a „státusza” idővel megkopott, hiszen a város más részein újabb, és jobb épületek létesültek. A 16 – korábban tanácsi - lakást 1995-ben megvásárolták az akkori bérlők, közöttük azonban már nincs nyoma az eredeti lakóknak, még csak rokoni szálat sem lehet fellelni.
A Pontház további érdekessége, hogy Budapesten - a budai oldalon - a Fő út 61. szám alatt van egy „testvére” az épületnek, ami a Duna-parti Pontház nevet viseli. Ugyanaz a tervező csapat készítette, annyi különbséggel, hogy a fővárosi ház nem négy, hanem nyolc emeletes, ám a stíluselemek szinte teljesen azonosak.
(További részletek: „Újabb fejezetek Zalaegerszeg történetéből” – Tudományos konferencia. Május 12. 9 óra; Díszterem.)
MEGOSZTÁS
-
rövidhírek
Teszt cikkA 3. nagy különbségű vereségKlasszissal voltak jobbak a vendégekA riválistól is kikaptakEgy idegenbeli siker születettA Zalaszentgrót az élenNB III: egy győzelem, egy vereségEredményesen szerepeltek a ZBSE sportolóiKét súlyemelő arany a masters ob-nNegyvenig jutottak -
rovatunk hírei
Keserédes győzelem a szezonzárónA bronz már megvanHajrában kicsikart győzelemElőnyben a fővárosiakTávolodóban az élvonalTovább élnek a feljutási reményekA győzelem bajnoki címet értJól hajráztak a hazaiakAz edzőváltás sem segítettVisszavágott a bajnok top 10
Teszt cikkEgy idegenbeli siker születettMegkezdték a kanizsai NB I-es lányok is. A Zalaszentgrót az élenNB III: egy győzelem, egy vereségKlasszissal voltak jobbak a vendégekAtlétikai hírek a szezon végén Negyvenig jutottak Ezúttal is biztosanSúlyemelő érmek az ob-kről