Intelmek és kenyéráldás

Kauzli Józsefné felidézte augusztus 20. jelentőségét, kezdve 1083-tól, amikor VII. Gergely pápa e napon szentté avatta István királyt. Majd 1090-ben Szent László rendeletére vált e nap ünneppé. Bár a Rákosi-diktatúra idején az új kenyér, majd a szovjet mintájú alkotmány ünnepeként jegyezték, a rendszerváltozás után tekintettel a mély történelmi gyökerekre, hivatalos állami ünneppé tették

– Ma emlékezünk államalapítónkra. Így tett az a 35–40 nemzedék is, mely leélte életét e hazában Szent István halála óta. Az a néhány generáció, mely mindezt elhallgatta, az is tudott mindezek jelentőségéről, és ha akarta volna, se feledkezhetett volna el – mondta Kauzli Józsefné, majd így folytatta: – De miért is térünk vissza újra és újra még 1000 év után is államalapító nagy királyunkhoz? Mert örülünk, hogy az országunk áll, és hogy önbizalmat és erőt merítsünk a jövőnkhöz.

Szent István jelleme szilárd és megkérdőjelezhetetlen volt. Úgy élt, ahogy másoknak hirdette, keresztény eszmények alapján rendezte a nemzetet, közösségben gondolkodott – majd az Imre herceghez írt Intelmekből idézve a mai fiatalság erkölcsi nevelésének hiányáról beszélt a képviselő. – Az intelmek ma is megszívlelendők.

Ezt követően több kilónyi megszentelt új kenyeret – mely kovásszal készült és kemencében sült –, osztottak szét a hívek között.