Dandárépület a báró házából

Emléktáblák a Kossuth út 53. számú házon

A közelmúltban a Kossuth út 53. számú ház homlokzatára került emléktábla; egyszerre kettő is. A ház falai között született ugyanis Solymosy László ornitológus, zoológus, később pedig ez az épület adott otthont a magyar királyi 23. honvéd lovasdandár (huszárdandár) parancsnokságának.

Kiss Gábor, a Millecentenáriumi Közalapítvány elnöke az avatóünnepségen elmondta: 2009-ben, Solymosy László születésének századik évfordulója alkalmából határozták el, hogy táblát állítanak a tudós emlékére. A szervezési munkák alatt azonban rájöttek, hogy a város első magasabb rendű katonai egysége is ebben az épületben működött. Farkas Ferenc szobrászművész így két emléktáblát is készített, melyek kivitelezője a Reneszánsz kőfaragó Kft. volt.

Az avatáson Gyutai Csaba polgármester örömtelinek nevezte, hogy újabb és újabb emlékművekkel tiszteleg a város egykori hírességei előtt. Mint mondta, így válik kézzelfoghatóvá a történelem, hiszen ezek a táblák nap mint nap emlékeztetnek minket gyakran feledésbe merült helyszínekre vagy szereplőkre. A polgármester szerint egy város története mitológia, ami akkor gazdagszik, ha tovább építjük a mítoszt. Ehhez pedig színes, átélhető történetekre van szükség.

Nos, ami Solymosy életművét illeti, nincs okunk panaszra színességet és tartalmasságot illetően. Ő volt a Dunántúl faunájának egyik legkiválóbb kutatója. Már gyermekkorában kitűnt természetszeretetével és érdeklődésével. Nyolcéves korától madártani megfigyeléseket végzett; később első tanulmányaiban Magyarország gémvilágával és madárvédelmével is foglalkozott. Az ornitológián kívül zoológiai és néprajzi kutatásokat is végzett.

A Sopronba települt tudós életművének többsége azonban elpusztult a II. világháború alatt. Többek között 800 példányból álló madárgyűjteménye, szinte a teljes faunát felölelő rovar- és lepkegyűjteménye, tudományos irattára és 20 ezer darab mikroszkópi metszete semmisült meg.

Az édesapja, báró Solymosy Ödön által birtokolt Kossuth utcai lakóház – melyben élete első néhány évét töltötte – 1913-ban a város tulajdonába került. Még abban az esztendőben be is költözött a dandárparancsnokság az épületbe. A „báró Solymosy-féle dandárépületet” (ahogy akkoriban nevezték) 1919-ig használták a huszárok.

A levéltári forrásokból kiderül: a ház története is kalandos, hiszen az ingatlant ezt követően eladta a város Ragendorfer Samu zalaegerszegi lakosnak, akitől 1926-ban a magyar királyi Államépítészeti Hivatal vásárolta meg a házat. A telekkönyvi birtoklap tanúsága szerint 1928-tól már lakóépületként funkcionált.

Az épület környezete a századforduló óta teljesen átalakult, már csak a néhai báró háza emlékeztet a régebbi történelmi korokra. A Millecentenáriumi Közalapítvány reméli, hogy a ház hamarosan felújításra kerül, hiszen – ahogy azt Kiss Gábor tréfásan megjegyezte – eddig majdnem minden olyan épületet renováltak, amire emléktáblát helyzetek ki.