Szépkorban, boldogan

Hitben, szeretetben – vallja Sanyi bácsi

Tomon Sándor nyolcgyermekes család hetedik gyermekeként született. A vasárnapi misék varázsa, a vallásos élet hamar magukkal ragadták, pap szeretett volna lenni. Mivel az iskolázás költségeit a szegénysorú család nem tudta vállalni, 15 évesen (az akkor engedélyezett alsó korhatár) munkába állt.

Három műszakban dolgozott, mint selyemszövő. Innét egy hirtelen jött ötlet révén került az Állami Biztosítóhoz. Egyre magasabb beosztást ért el, végül a Szolnok Megyei Állami Biztosító igazgatója volt 30 évig.

A város azonban kevésbé szép emlékeket jelent a családnak. Az ’50-es években sok megpróbáltatással, koncepciós perrel járt becsületesnek maradni, ők mégis ezt az utat választották.

 – Az élet, mint a hullámvasút. Egyszer jó, máskor rossz, de el kell viselni. Sok mindent megéltem, és a Jóistennek csak hálát tudok adni, hogy itt vagyok 90 évesen, boldogan – mondta Sanyi bácsi a polgármesterrel beszélgetve. S hogy még mit vár az élettől? Sokáig együtt lenni családjával: 2 leány, 4 lányunoka és 5 dédunoka teszi szebbé az életét.

Ha még egyszer kezdhetné, nem sok mindent csinálna másként, vallja. De azt egy percig sem bánja, hogy idős korában végül Zalaegerszeget választotta otthonául. Mint mondja, nemcsak a város gyönyörű, de nagyon kedvesek is az itt élő emberek. S hogy mit tart a legszebbnek az életben?

– A születésemet. Bár erre nem emlékszem, de arra igen, hogy olyan szüleim voltak, akik becsületes embert neveltek belőlem. A hit, a remény, a szeretet mindig velünk volt.