Jókai Anna a félelemről

Jókai Anna saját életpályája felidézése során elmondta, nem lett egyből író, de az azt megelőző foglalkozások sokat segítettek az élet feltérképezésében, amiből meríteni tudott. Számos, nehéz élethelyzet után vallja, a kapott lehetőségekkel megpróbált jól gazdálkodni. Első könyvei a világ elleni haragját tükrözik, a hazugságot, boldogtalanságot emelik ki. Később ez a látásmódja változott.

A „Ne féljetek”-ben négy ember történetén keresztül az öregedés és a halál kerül bemutatásra, mintegy halálfélelem elleni orvosság, egyfajta beavató út, segítség a méltó időskori élethez és magához az elmúláshoz. Ez utóbbinak is jelentősége, értelme van, mint minden fájdalmunknak az életben, mellyel a világ szenvedéseit enyhíthetjük, vallja a szerző.

Mindezt megfeszített akarattal, mert az öregség nem nyugalom, „magot nevelni a hervadásban csak a növénynek egyszerű”. Az idős embernek meg kell találnia magában a fényt, hogy a küzdelmes élet elején álló fiataloknak azt sugározni tudja. Mert az öregedő ember legnagyobb fájdalma, ha azt a többletet, amit az élet során megszerzett, nincs kinek átadni.