Ja­pá­nul (is) szá­mol­nak

A módszer kitartást igényel

Ne­vét a prog­ra­mot ki­dol­go­zó ma­te­ma­ti­kata­nár­ról kap­ta, aki ere­de­ti­leg csak sa­ját fia fej­lesz­té­sé­re szán­ta a fel­adat­so­ro­kat. A si­ke­ré­nek azon­ban gyor­san hí­re ment, és már az egész vi­lá­gon al­kal­maz­zák a tech­ni­kát. Ez mind a fel­zár­kó­zást, mind az adott kor­osz­tály­nak elő­írt tan­anya­gon fe­lü­li kép­zést is biz­to­sít­ja.

Így az ál­tag­nál na­gyobb ma­te­ma­ti­kai ér­dek­lő­dé­sű­ek ugya­núgy hasz­nát ve­he­tik, mint akik va­la­hol el­akad­tak. Az alap­ve­tő szá­mo­lá­si ké­pes­sé­get biz­tos szint­re eme­li, hi­he­tet­len tem­pó­val vég­zik a gye­re­kek a fe­lad­vá­nyo­kat, rend­sze­res­ség­re, ön­fe­gye­lem­re szok­tat és nö­ve­li a kon­cent­rá­ci­ós ké­pes­sé­get. És ami szin­tén nem el­ha­nya­gol­ha­tó: fo­lya­ma­tos si­ker­él­ménnyel nö­ve­li az ön­bi­zal­mat és a ma­te­ma­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dést.

– Sem­mi sem hul­lik ma­gá­tól az ölünk­be, a mód­szer­rel va­ló fo­lya­ma­tos ta­nu­lás ki­tar­tást kö­ve­tel, de a rend­sze­res­ség és a ren­ge­teg fel­adat meg­ol­dá­sa ered­ményt hoz. Ezt gyor­san meg­ta­pasz­tal­ják a gye­re­kek, akik­nél a gya­kor­lást ar­ról a szint­ről in­dít­juk, ahol még biz­tos ta­la­jon áll­nak. Így azon­nal si­ker­él­mé­nyük lesz. A fej­lesz­tés pe­dig tel­je­sen egyé­ni tem­pó­ban tör­té­nik – mond­ja a ta­ní­tó­nő, aki­nek vi­szont szin­te az ölé­be hul­lott a mód­szer­rel va­ló meg­is­mer­ke­dés egy vé­let­le­nül ki­ala­kult ja­pán ba­rá­ti szál ré­vén.

– A tan­anya­got na­gyon ap­ró lé­pé­sek­re bont­juk, és csak ak­kor me­gyünk to­vább, ami­kor már biz­tos tu­dás ala­kul ki. Már óvo­dáskor­tól le­het kez­de­ni a prog­ra­mot, mellyel a la­zább vo­nal­ve­ze­tést gya­ko­rol­juk, köz­ben is­mer­ke­dünk a szá­mok­kal is. Több­nyi­re nagy­cso­port­ban szok­tam ja­va­sol­ni. Ez a kor­osz­tály már úgy­sem na­gyon sze­re­ti a dél­utá­ni al­vást, és ak­ko­rra hasz­nos idő­töl­tés le­het.

Egy ki­csit szok­tat is az is­ko­lá­hoz, hi­szen az ovis kor után a 45 per­ces pad­ban ülés elég drasz­ti­kus vál­tás. Per­sze „kumonozni” nem kell ilyen so­kat. A gye­re­kek 10–20 perc alatt szok­tak vé­gez­ni a na­pi fel­adat­sor­ral. Ez igaz az idő­sebb kor­osz­tály ese­té­ben is. A mód­szer­ben nem­csak ap­ró lé­pé­sek van­nak, ha­nem ál­lan­dó is­mét­lés és fo­lya­ma­tos szint­mé­rés. Így tud min­den­ki a sa­ját üte­mé­ben ha­lad­ni. A rend­sze­res el­len­őr­zés ré­vén gyor­san ki­de­rül­nek a tí­pus­hi­bák, ezekkel ki­emel­ten kell fog­lal­koz­ni.

– A ja­pán mód­szer mennyi­re áll kö­zel a ma­gyar gye­re­kek­hez?
– A ja­pán em­be­rek és a men­ta­li­tás más, mint a mi­énk. Az is­ko­lák­ban szin­te fa­na­ti­kus­ság jel­lem­ző. A Kumon nem ennyi­re sar­kí­tott, de az igaz, hogy a min­den­na­pi gya­kor­lás nem ép­pen ma­gyar sa­já­tos­ság. És a lát­vá­nyos si­ke­rek el­le­né­re nyá­ron na­gyon ke­vés ta­nu­ló gya­ko­rol.

Sok szü­lő­nek az is fur­csa, hogy ele­in­te akár egé­szen ala­csony szint­ről in­dít­juk a gye­re­ket. Ez azért van, hogy meg­ta­lál­juk azt a he­lyet, azt a bi­zony­ta­lan mű­ve­let­vég­zést, ami mi­att a ké­sőb­bi tan­anyagok sem sa­já­tít­ha­tók el. Az is jel­leg­ze­tes­ség, hogy a mód­szer önál­ló ta­nu­lás­ra szok­tat. Nincs túl­ma­gya­rá­zás, ami az is­ko­lá­ban ál­ta­lá­ban jel­lem­ző, ha­nem né­hány pél­dán ke­resz­tül a ta­nu­lók ma­guk jön­nek rá a meg­ol­dás­ra.

– Mennyi ide­ig tar­ta­nak ki a diá­kok?
– Egy-két év a jel­lem­ző, de akár az egész kö­zép­is­ko­lás tan­anya­got meg le­het­ne ve­le ta­ní­ta­ni. Aki ez­zel a mód­szer­rel gya­ko­rol, az könnyeb­ben meg­él a ma­tekórá­kon, mert egy­sze­rű­en tud szá­mol­ni.
A mód­szer bá­zishe­lye je­len­leg a za­la­eger­sze­gi Eöt­vös-is­ko­la, ahol rész­le­tes tá­jé­koz­ta­tást ok­tó­ber 9-én dé­le­lőtt ad­nak az in­téz­mény­ben.