Böl­csen szol­gál­ni

Tál Zol­tán atya au­gusz­tus­tól Keszt­he­lyen él

– Márfi ér­sek atya 12 év­vel ez­előtt szen­telt pap­pá a veszp­ré­mi szé­kes­egy­ház­ban, majd még egy évig ta­nul­tam Bu­da­pes­ten a Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem Hit­tu­do­má­nyi Ka­rán. Keszt­hely után Pá­pán vol­tam káp­lán, majd 2003-ban Bakonyjákó plé­bá­no­sa let­tem. A párt­ál­lam ide­jén is ke­resz­tény ne­ve­lést kap­tunk, temp­lom­ba jár­tunk és mind­há­rom test­vé­rem­mel együtt már gyer­mek­ko­runk­ban ré­sze­sül­tünk a szent­sé­gek fel­vé­tel­ében.

A ta­nár édes­anyám és édes­apám is min­dig ta­nú­sá­got tet­tek a Jó­is­ten mel­lett. En­nek el­le­né­re kez­det­ben én in­kább ta­nár, vagy or­vos sze­ret­tem vol­na len­ni. Gim­na­zis­ta ko­rom­ban azu­tán egy za­rán­dok­úton vi­lá­gos, egy­ér­tel­mű jel­zést kap­tam a pa­pi hi­va­tás gya­kor­lá­sá­ra. A pap­sá­gom óta el­telt 12 évet nagy aján­dék­nak tar­tom.

A pap­nö­ven­dé­kek ne­ve­lésé­ben, lel­ki­pász­to­ri kor­mány­zásá­ban sok ta­pasz­ta­lat­tal gaz­da­god­tam. Az új ál­lo­más­he­lye­men biz­to­san sok­ré­tűb­bé vá­lik mun­kám. A pa­pok gon­do­zá­sa után a hí­vek lel­ki gon­do­zá­sá­ra he­lye­ző­dik a hang­súly. Fel­ada­tot ad a ka­to­li­kus is­ko­la lel­ki igaz­ga­tá­sa.

Itt a diákok-szülők-tanárok kö­zöt­ti egy­ség ki­épí­té­sét tar­tom el­sőd­le­ges­nek. Az egy­ház­köz­ség és a hí­vek éle­té­ben is az „egy­ség épí­tés” lesz a kulcs­szó. A vá­ros épí­té­sé­nek, gaz­da­gí­tá­sá­nak szán­dé­ká­val sze­ret­nék egy­re több em­bert be­von­ni az egy­ház­köz­ség éle­té­be. A temp­lom tor­nyá­nak fel­újí­tá­sá­nál is lesz majd ten­ni­va­lóm. Fe­le­lős lel­ki­pász­tor­ként egy­elő­re „meg­fi­gye­lői” sze­rep­ben mé­rem fel az el­vá­rá­so­kat, igé­nye­ket, kí­vá­nal­ma­kat, kö­ve­tel­mé­nye­ket, hogy mi­nél komp­le­xeb­ben és böl­cseb­ben szol­gál­has­sak.