Deák Kúria és múzeum

Hatszáz évvel később Deák Ferenc személye tette nevezetessé a községet, aki 1808-tól 1854-ig tekintette állandó lakhelyének Kehidát, otthonnak, a feltöltődés és a megpihenés helyszínének a falu közepén emelkedő kis dombra épült kúriát.
A dombon már a középkorban is nemesi udvarház állt, melyet a török időkben erődítménnyé alakítottak, s amely aztán 1588-ban elpusztult. Helyén Hertelendy Gábor, a földesúr az 1740-es években -residentionalis házot- emeltetett magának. A kúria Hertelendy Anna és Deák Gábor házassága révén került a Deák család tulajdonába. A földszintes, L alakú épület udvari folyosója eredetileg nyitott tornácú volt, amelyet az 1790-es évek körül befalaztak és ablakokkal láttak el. Ekkor alakíttatta ki Hertelendy Anna a keleti szárny déli szobájából nyíló házikápolnát, ahol - a legenda szerint - botrányoktól sem mentes, nagyvilági élete végén gyakran órákon át imádkozott. A széles, zárt folyosó lakószobák előtti részén Deák Ferenc faragóműhelyt rendezett be magának, gyakran időzött itt, számtalan apróbb-nagyobb faragványt készített saját örömére, barátai, ismerősei megajándékozására.
Deák Antal és Ferenc idejében a ház átépítésére nem került sor, csak a 19. század végének akkori tulajdonosai, a Baronyi testvérek végeztek rajta kisebb átalakítást. Az 1920-as években az északi szárny nyugati végéhez épített toldással nyerte el az épület mai külső képét.
2003-ban, Deák Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a kúriát kívül-belül felújították. Keleti szárnyában, mely a földesúr lakrésze volt, A haza bölcse, Zala büszkesége címmel Deák Ferenc alakját, életútját, máig érvényes gondolatait bemutató állandó kiállítás nyílt. Az első teremben, Deák hajdani hálószobájában, életének első 45 évét mutatjuk be: családi viszonyait, születésének körülményeit, iskoláit, barátait és eszmetársait, a zalaegerszegi vármegyeházán -becsületbeli- tisztségeket vállaló, a polgári átalakulás ügye iránt elkötelezett fiatal politikust, aki 1833-ban Zala vármegye követeként jelenik meg a pozsonyi országgyűlésen, s hamarosan a szabadelvű reform ellenzék vezéralakja lesz.
A második teremben, az egykori pipázó és dolgozószobában a híres kandalló köré szervezett biedermeier enteriőr a reformkor köznemesi otthonainak hangulatát idézi. A tárlókba kiállított könyvek és pipák ízelítőt adnak Deák olvasmányaiból és nevezetes pipagyűjteményéből.
A kúria régi ebédlőjében a Kehidán megfordult neves személyiségek arcképcsarnoka, Deák 1848-as igazságügy-miniszterségének, valamint az önkényuralom idején a passzív ellenállás példaadó politikusának tárgyi és írásos emlékei láthatók.
A negyedik, egykor a vendégek elszállásolására szolgáló kis szoba az 1854-ben Pestre költözött Deák Angol Királynő- beli lakosztályának szalonjára emlékeztet. Berendezése egykorú ábrázolások alapján készült, a könyvszekrény és a kihúzható kisasztal Deák hagyatékából származik.
Az utolsó szobában, Hertelendy Anna hajdani dísztermében a deáki életpálya 1849 utáni szakaszának, politikai, államférfiúi tevékenységének fő állomásaihoz: az 1861-es országgyűléshez, valamint az élete fő művének tartott kiegyezéshez kapcsolódó relikviák mellett a pesti -öreg úr- viseletének jellegzetes darabjai, személyes használati tárgyai láthatók, többek között az a különleges füles karosszék, amelyben élete utolsó hónapjait töltötte, s amelyben 1876. jan.28-án elhunyt.

Béres Katalin