Frimmel-grafikák Oroszországban

Visszakapart fehérség

A rangos grafikai tárlat pályázati felhívása nemrégiben érkezett meg a zalaegerszegi alkotó e-mail címére. Az első fordulóban digitális formában kértek műveket a pályázóktól, majd ezekből válogattak a rendezők. Frimmel Gyula három művét (Luna, Cornelius pillantása, Nemszimmetria) is kiválasztották, melyek már "el is indultak" a májusi tárlatra.

A grafikus érdeklődésünkre elmondta: a mezzotinto grafikai eljárás - mely a 18. században örvendett nagy népszerűségnek - néhány évszázadig a feledés homályába merült. A 20. században aztán egy-két lelkes, "őrült" művész elővette, manapság pedig világszerte egyre többen alkalmazzák.

Frimmel Gyula körülbelül húsz éve foglalkozik ezzel a technikával. Mint mondta, a késztetés teljesen véletlenül jött, inkább amolyan kísérletezésről volt szó eleinte. Az elmélyüléshez aztán szó szerint ki kellett kísérleteznie a helyes technikát, melyhez a szakirodalmakba is beleásta magát. Beszerezte a szükséges eszközöket, melyet a 90-es évek elején még egy helyi szerszámkészítővel gyártatott le. Az eljárás egyáltalán nem egyszerű, egy-egy kép elkészítése hosszú heteket, hónapokat is igénybe vehet.

A munka elején egy ívelt, fogazott acélszerszámmal fel kell érdesíteni a rézlemezt. Addig kell sűrű, apró pöttyökkel "borzolni" a felületet, míg az smirgli-szerű nem lesz. Ez adja majd a legsötétebb tónusokat. A világos részek visszakaparással jönnek létre, vagyis minél simább a kívánt rész, annál világosabb lesz a kép azon része - magyarázta a művész.

Aki mezzotinto módszerrel dolgozik, nem a fehérből halad a fekete részek felé, hanem éppen fordítva: a fekete tónusokból "megy visszafelé", míg világos nem lesz a kép.