Rabul ejtette a blues

Huszonöt év, ezer koncert

Miért éppen blues együttest alapított Kránitz Tóni a nyolcvanas évek végén, mikor a rock műfajon belül már egész más irányzatok voltak népszerűek?

- Mert rabul ejtett a blues! 1980-ban Zalaegerszegen koncertezett Hobo, és ez óriási hatással volt rám. Úgy is mondhatnám, ha nincs a Hobo Blues Band, sosem kezdek el zenélni - válaszolta.

A következő években összegyűjtött szinte mindent, ami a blues zenével, illetve annak gyökereivel, a 30-as, 40-es évek tradicionális fekete muzsikájával kapcsolatban állt. Könyveket olvasott, lemezeket vásárolt. Ez utóbbiakat főleg Jugoszláviából, hiszen Magyarországon kevéssé voltak fellelhetők a műfaj nagyjai.

- Idén több kerek évforduló is van az életemben - folytatta. Ötven éves vagyok, és harminc éve dolgozom újságkihordóként! Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert óriási szerencsém volt ezzel a melóval. 1983-ban kezdtem a postánál dolgozni (és azóta is biciklin élek). Vicces, hogy elsőre a hosszú hajam miatt fel sem vettek, aztán kétszer is kiváló dolgozó lettem. Az újságkihordás a szocializmusban egy nagyon szabad életet jelentett. Igaz, hajnalban kellett kelni, de reggel nyolc órára tulajdonképpen végeztünk a munkával. A nap többi részét a zenének és a műfaj tanulmányozásának szentelhettem.

1990-ben Kardos Bozi Endrével, Markó Tamással és Polgár Péterrel megalapította a Blues Mission formációt, ami az előző zenekarhoz képest jóval professzionálisabb stílust képviselt; főleg feldolgozásokat játszottak. Másfél év múlva aztán megérkezett a városba Müller Péter Sziámi, aki az újjáalakuló együtteséhez keresett embereket. A zenésztársai meg csatlakoztak hozzá.

Hogy haragudott-e? Azt mondja nem. Örült, hogy egy országosan ismert zenésszel és szövegíróval muzsikálhatnak együtt a többiek, ő meg ismét megkereste Angie-t, hogy nincs-e kedve zenélni. Volt. Így alakult meg 1991-ben a Shabby Blues Band, melynek azóta hat lemeze jelent meg. Tóni közben egy másik formációban, az Acoustic Blues Duóban is zenél Hangácsi Mártonnal.

- Huszonöt év alatt ezer koncertet nyomtam le, rengeteg bulit szerveztem, és két blues kocsma programjait is egyengettem. Nem untam meg a műfajt, nekem mindig ez marad a kedvenc! Míg élek csinálom.

Miért nem akart dobos, vagy gitáros lenni? Próbálkozott, de tisztában volt vele, hogy nála sokkal jobb zenészek is vannak. A szájharmonika hangja viszont kezdetektől megfogta, gyerekkorában meg tanult furulyázni, így adta magát, hogy a színpadon ő fújja.

- Azt a szabadságvágyat és fájdalmat, ami annak idején a bluest életre hívta, és ami fiatalon engem is megfogott, ma is át tudom érezni. A szájharmonika síró hangja, pedig tökéletesen kifejezi ezt a hangulatot. Tudom, hogy a blues rétegzene, és hogy a fiatalok közül egyre kevesebben hallgatják. Ehhez hasonló életérzés most talán az R n' B zenében van, melynek a gyökerei szintén visszavezethetők a tradicionális blues-ig. De abba is biztos vagyok, hogy néhány évtized múlva a jazz-hez hasonlóan a blues is tananyag lesz az iskolákban, mert klasszikussá válik.