Szerelmi bűnök

 Míg a férfiak verbális vagy fizikai erőszakkal próbálják megoldani a rivalizálásból fakadó, kiélezett helyzeteket, addig mi, nők milliónyi lehetőség közül választhatunk, ha ki akarjuk ütni vetélytársunkat a nyeregből.
 
Az érzelmi zsarolástól kezdve a lejáratáson, az áruláson, a csaláson, a hazugságokon és a hisztin át akár a másik pasijának fondorlatos lenyúlásáig is elmerészkednek a legelvetemültebbek, csak hogy felülkerekedjenek a másikon. Akinek nem inge, ne vegye magára, mindenesetre Alain Corneau író-rendező ilyennek látja és láttatja a gyengébbik nemet. Szó se róla, élete végére nagyon kiábrándulhatott belőlünk, mert mindkét főszereplőnője gonosz, áskálódó, gátlástalan és iszonyú rafinált. A gond az, hogy egyikükkel azonosulnunk kéne, és megértenünk a motivációit, de sajnos nem megy. Hogy miről is van szó? Isabelle (Ludivine Sagnier) Christine (Kristin Scott Thomas) cégénél dolgozik. Sokáig tűri, hogy főnöknője kisajátítsa őt és lenyúlja az ötleteit, majd egyszer csak besokall, és visszavág, nem éppen a legkifinomultabb módon…
 
Alain Corneau utolsó filmjével – a 67 éves rendező két hónapja hunyt el – sajnos nem alkotott maradandót. A Szerelmi bűnök alapgondolata, vagyis hogy lerántsa a leplet a lelketlen multinacionális cégek személyiségtorzító mechanizmusairól, még elmenne, de hiba csúszott a rendszerbe. Thrillerével (?) két alapvető probléma van: nem szól semmiről, és egyetlen szerethető karaktert sem tud felmutatni. Márpedig mindkét elvárás jogos, nemcsak egy jó filmmel, hanem úgy általában a mozgókép műfajával szemben.