Archivum
Tóth Ádám könnyes búcsúja
A Paks elleni utolsó találkozó után könnyeivel küszködött Tóth Ádám, a Zalakerámia ZTE férfi NB I-es kosárlabdacsapatának centere. A játékos bánata érhető volt, utoljára húzta fel nevelőegyesülete mezét. Mondhatjuk, kicsit kényszerből távozott, a klub körül kialakult helyzet miatt szerződött el az atomvárosba.
A ZTE-t soha nem felejti el
– Megbarátkozott már a gondolattal, hogy Pakson folytatja?
– Százalékban mérve úgy hetvennél tartok – válaszolja Tóth Ádám. – Magyarázom magamnak, nem lesz rossz, hiszen vannak ott ismerősök, így például Vojvoda Dávid, és a paksi vezetők közül is jó barátságban vagyok egy úrral, aki a válogatott mellett dolgozik. Egyébként a lelkem mélyén bizakodom, hogy összejön egy külföldi szerződés. Egyszer nagyon szeretném magam kipróbálni külhonban...
– A paksi szerződésének azért nagyobb a valószínűsége, sőt elképzelhető, hogy további ZTE-játékos követi önt...
– Erre csak azt mondom, az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülnék, ha több régi játszótárssal szerepelnék egy csapatban, a másik oldalról nézve nem szeretném, ha széthullana a ZTE.
– Minek köszönhető a távozás? Kényszerből megy, mert a profi sportolónak is élnie kell valamiből, vagy a kialakult helyzet a fő ok?
– Egyértelműen az utóbbi. Olyan helyzetbe kerültek a játékosok, köztük én is, hogy lépni kellett, kinek előbb, kinek később. A szezon utáni igazolások döntik el, kinek kell meghoznia még a fájdalmas lépést, vagy rendeződik a helyzet. Teljes mértékben nem is okolom a vezetőket. Sok klubot nehéz helyzetbe hoztak ezzel a társaságiadó-féle kedvezménnyel. Tisztában vagyok vele, nemcsak a ZTE anyagi helyzete kritikus. Több egyesületnél küzdenek pénzügyi gondokkal.
– A bajnoki cím megszerzése után gondolták, hogy ennyire nagy a baj?
– Á, dehogy. Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen rossz a helyzet. Aztán, ahogy mentünk beljebb a bajnokságban, és csúszott a juttatások kifizetése, éreztük, egyre nagyobb a baj.
– Milyen emlékkel távozik nevelőegyesületétől?
– Nagyon kellemessel. Nyolcévesen kezdtem el a kosárlabdát, 15 évesen már a felnőttekkel gyakoroltam. Hét év a felnőttcsapatnál, gyönyörű időszak. Bronzérem, és a tavalyi csúcsév, amikor bajnokok és kupagyőztesek lettünk. Ezek mind olyan élmények, amelyeket nem lehet elfelejteni. Akkor még nem beszéltem az utánpótláskorban elért sikereimről. Nagyon sokat köszönhetek Völgyi Péternek és nevelőedzőimnek.
– Ha a sors úgy hozza, visszatérne még a ZTE-hez?
– Biztosan. Remélem, lesz alkalmam visszatérni, lesz csapat Zalaegerszegen. Úgy lenne igazán kerek a történetem, ha egykor itt fejezném be a kosárlabdát, ahol elkezdtem.
MEGOSZTÁS
-
rövidhírek
Teszt cikkA 3. nagy különbségű vereségKlasszissal voltak jobbak a vendégekA riválistól is kikaptakEgy idegenbeli siker születettA Zalaszentgrót az élenNB III: egy győzelem, egy vereségEredményesen szerepeltek a ZBSE sportolóiKét súlyemelő arany a masters ob-nNegyvenig jutottak -
rovatunk hírei
Múzeumok Éjszakája 2025Statárium- drámaelőadás a TörvényszékenXXIX. Göcseji Prószafesztivál a Gébárti-tónálÍgy éltünk a '80-as években - kiállítás a Göcseji MúzeumbanKitekintő - Frimmel Gyula grafikusművész kiállításaEsély Gála 2025Kis képek és műhelytitkok - Nemes László kiállításaHorváth Csongor Gergő kiállítása a Liszt-iskolábanMészi 65 - kiállítás a Gönczi GalériábanBudaházi Tibor jubileumi kiállítása a Göcseji Múzeumban top 10