Megtalálta góllövő cipőjét

Simon szívesen maradna

Az átigazolás után Attilának ismerkednie kellett új környezetével, s bár a társak többségét ismerte a pályáról, el kellett telnie bizonyos időnek, hogy megtalálja góllövő cipőjét. Ami, úgy néz ki, sikerült neki az őszi idény hajrájában, a Magyar Kupa-meccsen és Debrecenben is bizonyította, hogy érdemes volt őt leigazolni.

– Nyolcéves koromban addig kértem édesapámat, hogy vigyen el focizni, míg kérésem meghallgatásra talált – emlékezett a kezdetre Simon Attila. – Az MTK-ban nevelkedtem, és bár a juniorbajnokságban 42 góllal gólkirály lettem, tizenkét év után nem kaptam szerződést a fővárosi csapatnál. Ezután két kisebb pesti csapat, a BKV Előre és a Soroksár következett. Az élvonalban a Diósgyőr, majd az Újpest, utána a Kecskemét és most a ZTE együttese következett.

– Kezdetben nehezen kapta el a ritmust... Netán beilleszkedési gondjai voltak?
– Nem mondhatnám. Egy jó szellemű társaságba kerültem, a srácok gyorsan befogadtak. Egy új közösséget persze azért meg kell ismerni, akárcsak a ZTE játékát. Közben ért családi gyász is, édesapám meghalt, ami szintén rosszul hatott a teljesítményemre. Nagyon fontos volt számomra, hogy minél előbb megszerezzem első gólomat a ZTE színeiben. Ezután a gátlások leomlottak bennem. Azóta egyre jobb teljesítményt nyújtok. Ami a legfontosabb és egy csatárt minősít, rúgom a gólokat.

– Szívesen maradna a ZTE-nél?
  – Természetesen. Az sem utolsó szempont, hogy a ZTE a dobogóért harcol, a Kecskemét pedig a kiesés ellen küzd. Sokkal jobb egy éllovas csapatban játszani, mint egy kiesés ellen küzdőben. Maradásom persze nemcsak tőlem függ. Az idény végén leül tárgyalni a két klub és jómagam. Remélem, újabb egyezség születik, és maradhatok Zalaegerszegen, ahol egyébként remekül érzem magam.