A nemzet madara szárnyra kap?

A Dolomit Kft. lett az év bányavállalkozása

A föld méhének kincsei a nemzeti vagyon részét képezik. Más szóval: a tulajdonosi jogok az államot illetik, aki e jog gyakorlását – szabályozott keretek között – átadhatja, ami ez esetben az ásványvagyonnal történő gazdálkodást jelenti. Ez a nemzeti érdek szempontjából akkor megfelelő, ha értékszemléletű, vagyis ha az ásványvagyont számba veszi az állam, s a birtokba adás fejében díjat szed. A konfliktusok e jogosítványok átadását követően jelentkezhetnek, hiszen minden érintett – bányavállalkozó, hatóságok, felügyeleti szervek, civil szféra képviselői – a saját szerepét érzi fontosabbnak.

A konfliktusban érintettek hamar rájöttek arra, hogy őszintén – esetleg fehér asztal mellett – beszélve a kérdésekről hamarabb megszülethet a konszenzus, mintha a kioktató hangnemet választanák. Ezért is jött létre a már említett bányászkonferencia, ami a bányászat és a szakhatóságok közötti konfliktuskezelésre fókuszált. E példás módon életre hívott párbeszéd közben a bányák egyre fogyatkoztak, amely napjainkban – a válság, a klímaváltozás, a különféle egyezmények hatására – egyre csak folytatódik. Úgy tűnik hát, oda a szerencse.

Egy történészprofesszor írta egyszer: „a történelem viharában nem azok a népek maradnak fent, akik sokan vannak, akiknek erős a hadserege, vagy a gazdasága, hanem azok, akiknek erős a jelleme.” E gondolat érvényes lehet a bányászatra is: A bányászat olyan, mint a főnixmadár, sokszor elpusztult már, de mindig feltámadt poraiból. A kérdés csak az: a nemzet madara lesz-e?